Kötődési stílusunk és ezek mögött lévő esetleges sérüléseink
A pszichológiában 4 KÖTŐDÉSI STÍLUST különböztetünk meg:
1. Biztonságos kötődés
2. Bizonytalan (Szorongó) kötődés – “Segítség, egyedül vagyok!”
3. Szorongó-elkerülő kötődés – “Se veled, se nélküled!”
4. Elutasító-elkerülő kötődés – “Csak saját magamban bizom!”
Vegyük sorra melyik mit jelent, egészen visszavezetve ezt a csecsemő/gyermekkorra. Hiszen már ilyen korai szakaszában az életünknek elkezd kialakulni kötődési stílusunk.
Bizony, ahogy most „viselkedsz” a gyermekeddel, az már hatással van arra, hogy milyen kötődési stílusa lesz. Arra, hogy felnőttként, hogy fog működni és kapcsolódni. Legyen az párkapcsolati, munkahelyi kapcsolat vagy egyéb társas kapcsolat.
Milyen hatással van a kötődésünk az érzelmeinkre!?
Érzéseinket különféle módon fejezhetjük ki. Ezt tehetjuk nonverbális módon vagy verbálisan. Az érzések igazából egy fantasztikus kommunikációs eszközök! Hiszen a testbeszédünk, a mimikánk már azelőtt elárulja az érzéseinket, mielőtt mondanánk bármit is. (A testi tünetekről nem is beszélve…pl. elpirilás, mellkas kipirosodás, izzadó tenyér stb.)
Ha tudatába kerülünk annak, hogy milyen kötődési stílusunk van és az milyen érzéseket vált ki belőlük, akkor azon szükség esetén tudunk változtatni! Hiszen a kötődésünk határozza meg azt, hogy hogyan szeretünk, hogyan viszonyulunk másokhoz, kihez vonzódunk, vagy éppen hogyan működünk egy párkapcsolatban stb. Mondhatnám azt is, hogy úgy szeretsz, ahogyan azt gyerekkorodban megtanultad.
Vizsgáljuk meg nagyítóval a kötődési stílusokat!
A BIZTONSÁGOS kötődésű babák minden szükségletei ki vannak elégítve. Ez a gyakorlatban a következőket jelenti, amikor egy kisbaba sír, akkor a szülő odamegy hozzá, megnézi mi lehet a problémája, majd megnyugtatja és biztosítja afelől, hogy minden körülmények között számíthat rá. Így a gyermek tudni fogja, hogy a szülei / gondozója számára fontos, és azt is, hogy ismét jól és biztonságba érezheti magát. Így ahogyan cseperedik biztonságosan fogja felfedezni a világot, mert tudja, hogy mindig van egy biztos pont akihez visszatérhet. Továbbá azt is megtanulja, hogy bátran mutassa ki az érzéseit és fejezze ki verbálisan avagy non-verbálisan a szükségleteit.
A biztonyságos kötődésben felnőtt személyek, azért is vannak kulonleges helyzetben, mert felnőtt életük során bizhatnak saját érzéseikben. Ennek okán felnőttként magabiztosak, nyitottak és érdeklődőek lesznek. Kiváncsiak, adekváltan tudnak cselekedni és ha szükséges saját magukat is megtudják nyugtatni. Kapcsolataik stabilak, ha szükségességét látják, akkor támogatóan lépnek fel. Mindeközben megtartják a függetlenségüket és partnerük felé szeretetteljesen fordulnak.
A BIZONYTALAN (SZORONGÓ) kötődő kisbabák egyáltalán nem reagálnak az anya távozására, de a visszatértére sem. Egy betévedő idegen személyre sem mutatnak reakciót. Közöny és közömbösség jellemzi a baba viselkedését, minden szituációban. Nem mosolyog, nem sír, csak néz maga elé, bármi is történik a környezetében. Ez azért van, mert nem alakult ki a kötődés az anya és gyermek között. Az elkerülő kötődés már a baba egy éves kora körül észrevehető. A gyerekek megtanulják, hogy hiába fejezik ki az érzelmeiket, az anya nem reagál rájuk, ezért egy idő után, a bennük megszületett érzelmeket nem kommunikálják kifelé, elfojtják.
Felnőttként ez azt jelenti, hogy az illető szeretne közeli kapcsolatot kialakítani, de mégis kényelmetlenül érzi magát és megijed, amint közel kerül a másikhoz. Emellett nem szeretne függeni sem a másiktól, és nehezen bízik meg benne. Összességében azt az érzelmi sérülést szeretné elkerülni, ami akkor érheti, ha közel engedi magához a másikat – aki esetleg megbántja és végül elhagyja.
A SZORONGÓ-ELKERÜLŐ kötődésű babák szülei többnyire saját magukkal és az érzelmi problémáikkal voltak elfoglalva és ez sokszor veszekedéshez vezetett, vagy ahhoz, hogy a baba igényeit nem időben és kellőképp elégítették ki. Felnőttként a szorongó-elkerülő kötődésű személy nem tudja elviselni, ha valaki túl közel kerül hozzá, de azt se, ha magára marad, “magányos” lesz. A felnőttek, inkább támaszkodnak, “kapaszkodnak” másokba, mint, hogy saját magukba bizzanak, a biztonságos kötődésűvel szemben.
Az ELUTASÍTÓ-ELKERÜLŐ kötődésű babák a korai életszakaszukban nem kaptak elég figyelmet, vigasztalást és segítséget, amikor arra szükségük lett volna. Feltehetőleg a szülők saját problémáikkal, tanácstalanságukkal voltak elfoglalva, vagy az anya depresszióban szenvedett. Ezekből a tapasztalásaiból a gyermekek arra a követeztetésre jutott, hogy mindent egyedül kell megoldania, nem számíthat a szüleire. Ezt olyan mértékig magába szívta csecsemő, kisgyermek korában, hogy felnőttként is azt feltételezi, hogy nincsen akitől segítséget kérhet. Az elkerülő kötődésű felnőttek többsége úgy érzi, hogy amikor sebezhető, törékeny, akkor nem szabad megbiznia senkiben, hiszen ilyen esetekben soha nem volt senki akire számíthatott. Az ilyen kötődésű személyek nehezen ismerkednek, zárkózottak. Inkább “bonyolódnak” egy éjszakás kalandokba, mint, hogy közel engedjenek magukhoz valakit. Sok esetben titkolóznak és boldogtalanok. Abban az esetben, hogy ha még is megismerkednek valakivel, akkor sok esetben a párkapcsolat nyomasztó számukra, mivel a partner közelsége kellemetlen számukra és ilyenkor inkább riadót fújnak és visszavonulnak.
A kötődési stílus abban lehet a segítségedre, hogy megérthesd felnőtt kori működésed. Ha ennek tudatába kerülsz, az abban lehet a segítségerde, hogy ezen változtathass, ha szeretnél. Hiszem, hogy kellő önismereti munkával a kötődési stílus is csiszolható és olyanná válhatunk, mint egy igazi gyémánt. Hiszen ha belegondolsz miből is lesz a gyémánt…!?
Ha szeretnél a kötődésű stílusodon változtatni, akkor érdemes elindulnod az önismeret olykor rögös ösvényén, mert hiszem, hogy ha feltárod ,megismered, kimondod mindazt ami benned van, a lelkedet nyomja, meglelheted az út végén ÖNMAGADAT! Ha ezen az úton a segítségedre lehetek, keress bizalommal!
